Úton Dél-Amerikában / Our journey in South America

Persze rémesen el vagyok maradva az írással, várható volt. Így utólag meg nehéz röviden összefoglalni, megragadni a lényeget. Azért megpróbálom. Rió szép. És izgalmas. A növények és a hegyek miatt szép és az emberek miatt izgalmas. A karnevál előtt egy héttel érkeztünk, hétvége felé már lehetett érezni, hogy valami nagy készülődik. Mindenfelé aligruhában mászkáló kifestett vidám emberek özönlöttek az utcákon szombaton. De ne szaladjunk annyira előre, nézzük először a hét elejét.  A nagyon sós ebéd után sétálni mentünk és rögtön láttunk egy kolibrit az utcán. Értitek, csak úgy az utcán. Örömteli sikongatás közepette mutattam B-nek, egy biciklis férfi jót mosolygott rajtam. Hasonló szépségekkel folytatódott ott tartózkodásunk. Az eső, zaj és forgalom ellenére is rögtön megéreztük Rió varázsát.  Az orchideák az utcán, amelyek csak úgy lógnak a fákon, a millió érdekes élettel teli zöld fa, páfrány és ismeretlen gyümölcs, mindenhol ismeretlen színes madarak, melyek ezer hangon énekelnek, a

Viccesen indult az utazás. Kimentünk vasárnap a reptérre, ahol kiderült, hogy hétfőre szól a jegyünk... Jellemző ránk, elismerem. Szüleim örültek, hogy kaptak még egy délutánt velünk. Hétfőn délután fél ötkor szálltunk fel Budapestről, aztán lisszaboni átszállással kedden reggel fél 6 körül értünk Rio de Janeiro-ba. Négy órával vagyunk korábban Magyarországhoz képest.  ZG szokása szerint csodásan viselkedett, aludt és játszott a gépeken és a lisszaboni repülőtéren is. Amúgy nem tökéletes az éjszakai alvása, de a 9 órás repülőúton tök jól aludt az ölünkben, ébredt ugyan, de kis mocorgás után gyorsan vissza tudott aludni. Lisszabonban hasított belém a felismerés, hogy tejóég, elhagyjuk a jól megszokott Európát. Bevallom, nem kicsit  szállt inamba a bátorságom. De azért lassan összeszedem magam, nem hagyom, hogy a félelmeim legyőzzenek.  Érkezés után a riói reptéren sokáig bolyongtunk, mire megtaláltuk az oltóközpontot ZG oltása miatt. Nyitás után kiderült, hogy itt nem oltanak, hanem csa

Babás téma következik, szólok előre. Csütörtökön elmentünk a Magyarindába hordozási tanácsadásra. Nagyon profi időpontfoglalási lehetőség van a weboldalukon, és a tanácsadás ára levásárolható. Korábbi ismereteim alapján a Magyarinda egy megbízható, minőségi magyar márka, ami kifejezetten a csatos hordozókra szakosodott. Újszülött kora óta hordozzuk ZG-t, nincs is saját babakocsija, mindenhová hurcival járunk (vagy autóval). Rugalmas kendővel kezdtük, 4 hónapos kora körül váltottunk szövött kendőre, majd egy Ergobaby csatosra. Elégedettek vagyunk az Ergobaby-vel, de gondoltam nézzük meg, milyen lehetőségek vannak még, ha ezt kinövi ZG. Óriási pacsi Nyéki-Fazekas Katának, a Magyarinda tulajdonosának, amiért először a terpeszbővítőt ajánlotta ennek a problémának a kiküszöbölésére. Nagyon tetszett, hogy nem próbált meg rábeszélni egy új hordozóra, hanem segített inkább az Ergobaby-t beállítani, optimálisabban használni. Persze azért rákérdeztem, mi a különbség egy Ergobaby és egy Magyarind

Felszálltunk. A nulladik állomás Budapest, nagypapám 90. születésnapját megyünk megünnepelni.  ZG szokásához híven alszik az ölemben a repülőn, amivel Isztambul felé tartunk. Isztambulban fog sárgaláz elleni oltást kapni, reméljük, a második repülőutat is jól bírja majd. Nem volt könnyű az utolsó pár nap. Pakolás, utolsó cuccok beszerzése, mit vigyünk, mi maradjon, mi legyen a lakással, mindenki akart még gyorsan találkozni velünk... Ki akartuk adni a lakást Airbnb-nek, míg nem vagyunk, de nem találtunk sajnos embert, aki vállalná a takarítást meg a kulcsátadást. Mondjuk így legalább megúsztuk az utolsó nagytakarítást.  Persze megkaptuk milliószor hogy bolondok vagyunk, nem szabadna egy 10 hónapos babával ilyen messzire utazni, hagyjuk inkább őt otthon, ha már nekünk mehetnékünk van. Hamarosan kiderül, mennyire vagyunk őrültek... .................................... We have departed. Our stop 0 is Budapest, where we are going to celebrate the 90th birthday of my granddad. ZG is sleepin