Úton Dél-Amerikában / Our journey in South America

1. Bármilyen konyhában bármilyen alapanyagból bármilyen edényben bármilyen tűzhelyen bármilyen sütőben tudok sütni és főzni. I can cook and bake in any kitchen in any pot in any oven and on any stove. Herhangi bir mutfakta herhangi bir tencere ile herhangi bir fırında ve herhangi bir ocakta yemek pişirebilirmişim. 2. Nem kell minden egyszeri használat után rögtön kimosni a ruhákat. Heti egy mosás bőven elég.  Clothes don't need laundry after every single use. One laundry per week is more than enough. Elbiseleri bir kullanımdan sonra yıkamak gereksizmiş. Haftada bir defa çamaşır yıkamak da yetermiş. 3. Túlértékeltem a tisztaságot. Egy kis kosz egyáltalán nem árt. Semmivel sem lesz kevésbé szép az élet, ha nem ragyog a lakás/ház/konyha/stb. I gave too much importance to cleanliness. A bit of dirt does no harm. And life is not less beautiful if the house/flat/kitchen/etc is not spotless. Temizliğe fazla önem veriyormuşum. Biraz kirden bir şey olmazmış. Hayat evin/mutfağın/vb mükemmel

Le vagyok maradva, mint a borravaló. Eredetileg azt terveztem, hogy lefordítom B előző bejegyzését, de túl hosszút írt. Úgyhogy inkább igyekszem röviden összefoglalni az abaitingai eseményeket a saját szavaimmal. A második önkéntes helyünk Abaitingában, Sao Miguel Arcanjotól 30 kilométerre egy háromfős családnál volt, ide február 24-én érkeztünk. A fiatal vegetáriánus házaspár és majdnem három éves kisfiuk egy óriási házban élnek 3 kutyával, 4 macskával, 2 tyúkkal és egy öszvérrel. Kommunikációs és logisztikai nehézségek miatt majdnem nem mentünk ehhez a családhoz, de érkezésünkkor rögtön tudtuk, hogy nagy hibát követtünk volna el, ha ezt kihagyjuk. A szállásunk egy nagy falusi ház volt, konyha és étkező, fürdőszoba, 2 hálószoba és egy előtér, mind csak a miénk. A hálószobában külön félig nyitott babaöböl szerű rácsos kiságy volt bekészítve Zalánnak horgolt játékokkal és kis takaróval. Végre én is elfértem a fiúk mellett az ágyon! Az étkezések és a napi programok a másik házban volta

Şimdi biraz B anlatsın: 24 Şubat - 2 Mart 2020 Sao Paulo'daki son sabahımızda zorlu haberleşme zincirinden sonra - gitmemeyi bile tartıştık - akşam saatlerinde Sao Miguel'e varacak bir otobüsle gitmeyi ve oradan ev sahiplerimizin bir arkadaşının Uber arabasıyla köye gitmeyi kararlaştırabilmiştik, bunun için saat üç kırk beşe kadar vaktimiz vardı. Otel görevlileri çantaları saat ikiye kadar odamızda tutmamıza ses çıkarmadılar. Ne var ki gittiğimiz Martinelli binası gene kapalıydı. İki saat daha zamanımız vardı ve bir hotspot bulup yüksek bir yerden başka nereden görebileceğimizi araştırdık. 19 dakika yürüyüş mesafesinde bir yer buldu İ ve rahat adımlarla gitmeye başladık. Yolda sokakları inleten şarkılar ve danslarla karnaval geçitine takılınca yol biraz uzadı ama olsun, hep bir ağızdan on binlerce kişinin aynı şarkıları söylemesi, kucaklaşıp öpüşmesi, izlenmeye değer bir görüntüydü. Biz sohbet ederek yola devam ederken rotadan epeyce saptığımızı fark etmemişiz. Aklımız da bir

Február 21-én este érkeztünk meg Sao Paulo-ba. A buszút nyugodtan telt, bár ZG-t kicsit szórakoztatni kellett, mert egy idő után unatkozott. Útközben volt egy pihenő egy étteremnél, ahol belépéskor egy kártyát kellett venni, majd minden fogyasztás arra a kártyára került. Elég gusztusos hely volt, a svédasztal is jól nézett ki és a boltban millió féle érdekes dolgot árultak. Ettünk egy nagyon édes sütit meg egy cukor ízű kókuszos jégkrémet. Ja, és a bejáratnál óriási géppisztolyos biztonsági őr állt. Sao Paulo-ba érve rögtön megéreztük, mit jelent a karnevál és a nagyváros. Óriási emberáradat fogadott minket a buszpályaudvaron, a metró jegypénztáránál pedig végtelen kígyózó hosszú sor várt ránk. De már tanultunk a korábbiakból, és elsétáltunk a sor elejére, ahol ZG miatt soron kívüli kiszolgálást kaptunk. Hálistennek. Nagy nehezen felfértünk egy metróra és irány a szálloda. Sé negyedben volt a szállásunk, az útikönyvek szerint központi részen. Hát nem így éreztük a metróból kilépve. Haj

Február 15-én szombaton délután indultunk Santa Isabel do Rio Preto-ba az első önkéntes helyre. Izgalmas utazás volt. A buszpályaudvaron derült ki, hogy rosszul vettem a jegyet, és így a később induló busz miatt jó eséllyel lekéssük a csatlakozást. Próbáltunk hírt adni a ránk váró családnak, aztán felszálltunk a buszra és drukkoltunk, hogy késsen a második busz, ami aznap este utoljára ment Santa Isabel-be. Egyébként a brazil buszok nagyon kényelmesek és tiszták, nagy lábrészekkel, WiFi-vel, dönthető ülésekkel, így az utazás kényelmes volt. ZG rögtön felszálláskor sírni kezdett, és nem sikerült rögtön megnyugtatni, csak úgy 5 perc után. Jól megijedtem, hogy nehéz út lesz. De aztán minden rendben ment. A csatlakozáshoz rohantunk, aztán minden megálló buszt megkérdeztünk, hogy megy-e Santa Isabel do Rio Preto-ba, de a választ sosem értettük. Már kezdtük azt hinni, hogy kész, elment az utolsó busz, ott ragadtunk estére Volta Redondában. Aztán a buszmegállóban álló emberek egymással beszél