Úton Dél-Amerikában / Our journey in South America

Hát itthon vagyunk. Furcsa érzés. Hiányzik az új otthonunk, az új családunk, a szabadság, az élet a farmon, a csönd. Idegennek érzem magam a konyhánkban, furcsán sterilnek érzem a lakásunkat, szokatlan, hogy ZG egész nap tiszta. Pár hónappal ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer a tisztaság fog zavarni. De talán érdekesebb nektek az, hogyan is jutottunk haza. M ájus végén kaptunk hírt a török és a magyar konzulátustól, hogy az olasz állam szervez egy repülőjáratot június 3-án az Uruguayban ragadt olasz állampolgárok részére, melyre más országok állampolgárai is vehetnek jegyet. Így elkezdtünk gondolkodni a hazatérésen. Nagyon nehéz döntés volt. Hónapok óta egy helyben voltunk, nem tudtunk utazni, de nagyon élveztük az életet a farmon. Végül úgy döntöttünk, hogy jobb, ha jövünk most, mert ki tudja, mikor lesz megint lehetőségünk, és nem szeretnénk Uruguayban tölteni a telet. Meg aztán már egyszer visszautasítottuk a segítséget, és ha még egyszer így teszünk, talán har

Nem azért nem írok, mert nincs miről. Hanem mert lusta vagyok. És mert lefoglal az offline életem. És mert annyira nagy feladatnak tűnik a fordítás. Na de már annyian kérték, hogy írjak végre, hát tessék. Március eleje óta Uruguay-ban vagyunk. Majd egyszer megírom a buenos aires-i történetet is, már amennyire még emlékszem belőle.. Buenos Aires-ből komppal jöttünk át Colonia del Sacramento-ba egy szombat délelőtt. Szállásunk még nem volt, de érkezéskor a kompállomáson ülve a neten találtunk egy kényelmes Airbnbn-t, amit gyorsan le is foglaltunk. Persze az ultra last minute foglalás miatt elég kalandos volt a szállás elfoglalása, hiszen a tulajdonos nem értesült a jövetelünkről időben, de cserébe egy óriási szobát kaptunk egy tágas, kényelmes, viszonylag csendes és világos gyarmati stílusú házban. Pont jó volt két napra.  Gyorsan lepakoltunk és irány a strand. Rio de Plata. Hát, nem pont erre számítottunk. De ZG nagyon élvezte. Mi meg álltunk mellette a bokáig érő iszapos vízben, míg ő

Többen kérdezték már, miket is csinálunk, úgyhogy tessék parancsolni, ilyen volt a tegnapi átlagos napunk. Reggel felkeltem fél 8 körül, begyúrtam a kalácstésztát, aztán megszoptattam ZG-t míg B zabkását csinált reggelire. Ezután mindhárman megreggeliztünk. Vagyis inkább csak ketten, ZG egy falatot sem evett. Vagy mert nem volt kedve a zabkásához vagy mert jön a foga, ki tudja. Reggeli után én elpakoltam, B pedig a kertbe ment dolgozni. Aztán gyógynövényt kerestünk a házigazdasszonnyal a ZG szájában lévő hólyagokra. Abból teát főztem és megitattam ZG-vel. Közben megkelt a kalács, így azt befontam és betettem sülni. Aztán elkezdtem krumplit pucolni és kiolvasztani a lencsét, mivel ma én voltam az ebédfelelős és krumplipürét főztem lencsefasírttal. Közben ZG mellettem játszott a terasz padlóján és csak 20 perc játék után kezdte el a szájába pakolni a dolgokat. Akkor már nyűgös is lett, így elvittem altatni. Közben drukkoltam, hogy ne égjen meg a kalács, mert pont közben járt le a hivatal

1. Bármilyen konyhában bármilyen alapanyagból bármilyen edényben bármilyen tűzhelyen bármilyen sütőben tudok sütni és főzni. I can cook and bake in any kitchen in any pot in any oven and on any stove. Herhangi bir mutfakta herhangi bir tencere ile herhangi bir fırında ve herhangi bir ocakta yemek pişirebilirmişim. 2. Nem kell minden egyszeri használat után rögtön kimosni a ruhákat. Heti egy mosás bőven elég.  Clothes don't need laundry after every single use. One laundry per week is more than enough. Elbiseleri bir kullanımdan sonra yıkamak gereksizmiş. Haftada bir defa çamaşır yıkamak da yetermiş. 3. Túlértékeltem a tisztaságot. Egy kis kosz egyáltalán nem árt. Semmivel sem lesz kevésbé szép az élet, ha nem ragyog a lakás/ház/konyha/stb. I gave too much importance to cleanliness. A bit of dirt does no harm. And life is not less beautiful if the house/flat/kitchen/etc is not spotless. Temizliğe fazla önem veriyormuşum. Biraz kirden bir şey olmazmış. Hayat evin/mutfağın/vb mükemmel

Le vagyok maradva, mint a borravaló. Eredetileg azt terveztem, hogy lefordítom B előző bejegyzését, de túl hosszút írt. Úgyhogy inkább igyekszem röviden összefoglalni az abaitingai eseményeket a saját szavaimmal. A második önkéntes helyünk Abaitingában, Sao Miguel Arcanjotól 30 kilométerre egy háromfős családnál volt, ide február 24-én érkeztünk. A fiatal vegetáriánus házaspár és majdnem három éves kisfiuk egy óriási házban élnek 3 kutyával, 4 macskával, 2 tyúkkal és egy öszvérrel. Kommunikációs és logisztikai nehézségek miatt majdnem nem mentünk ehhez a családhoz, de érkezésünkkor rögtön tudtuk, hogy nagy hibát követtünk volna el, ha ezt kihagyjuk. A szállásunk egy nagy falusi ház volt, konyha és étkező, fürdőszoba, 2 hálószoba és egy előtér, mind csak a miénk. A hálószobában külön félig nyitott babaöböl szerű rácsos kiságy volt bekészítve Zalánnak horgolt játékokkal és kis takaróval. Végre én is elfértem a fiúk mellett az ágyon! Az étkezések és a napi programok a másik házban volta

Şimdi biraz B anlatsın: 24 Şubat - 2 Mart 2020 Sao Paulo'daki son sabahımızda zorlu haberleşme zincirinden sonra - gitmemeyi bile tartıştık - akşam saatlerinde Sao Miguel'e varacak bir otobüsle gitmeyi ve oradan ev sahiplerimizin bir arkadaşının Uber arabasıyla köye gitmeyi kararlaştırabilmiştik, bunun için saat üç kırk beşe kadar vaktimiz vardı. Otel görevlileri çantaları saat ikiye kadar odamızda tutmamıza ses çıkarmadılar. Ne var ki gittiğimiz Martinelli binası gene kapalıydı. İki saat daha zamanımız vardı ve bir hotspot bulup yüksek bir yerden başka nereden görebileceğimizi araştırdık. 19 dakika yürüyüş mesafesinde bir yer buldu İ ve rahat adımlarla gitmeye başladık. Yolda sokakları inleten şarkılar ve danslarla karnaval geçitine takılınca yol biraz uzadı ama olsun, hep bir ağızdan on binlerce kişinin aynı şarkıları söylemesi, kucaklaşıp öpüşmesi, izlenmeye değer bir görüntüydü. Biz sohbet ederek yola devam ederken rotadan epeyce saptığımızı fark etmemişiz. Aklımız da bir

Február 21-én este érkeztünk meg Sao Paulo-ba. A buszút nyugodtan telt, bár ZG-t kicsit szórakoztatni kellett, mert egy idő után unatkozott. Útközben volt egy pihenő egy étteremnél, ahol belépéskor egy kártyát kellett venni, majd minden fogyasztás arra a kártyára került. Elég gusztusos hely volt, a svédasztal is jól nézett ki és a boltban millió féle érdekes dolgot árultak. Ettünk egy nagyon édes sütit meg egy cukor ízű kókuszos jégkrémet. Ja, és a bejáratnál óriási géppisztolyos biztonsági őr állt. Sao Paulo-ba érve rögtön megéreztük, mit jelent a karnevál és a nagyváros. Óriási emberáradat fogadott minket a buszpályaudvaron, a metró jegypénztáránál pedig végtelen kígyózó hosszú sor várt ránk. De már tanultunk a korábbiakból, és elsétáltunk a sor elejére, ahol ZG miatt soron kívüli kiszolgálást kaptunk. Hálistennek. Nagy nehezen felfértünk egy metróra és irány a szálloda. Sé negyedben volt a szállásunk, az útikönyvek szerint központi részen. Hát nem így éreztük a metróból kilépve. Haj

Február 15-én szombaton délután indultunk Santa Isabel do Rio Preto-ba az első önkéntes helyre. Izgalmas utazás volt. A buszpályaudvaron derült ki, hogy rosszul vettem a jegyet, és így a később induló busz miatt jó eséllyel lekéssük a csatlakozást. Próbáltunk hírt adni a ránk váró családnak, aztán felszálltunk a buszra és drukkoltunk, hogy késsen a második busz, ami aznap este utoljára ment Santa Isabel-be. Egyébként a brazil buszok nagyon kényelmesek és tiszták, nagy lábrészekkel, WiFi-vel, dönthető ülésekkel, így az utazás kényelmes volt. ZG rögtön felszálláskor sírni kezdett, és nem sikerült rögtön megnyugtatni, csak úgy 5 perc után. Jól megijedtem, hogy nehéz út lesz. De aztán minden rendben ment. A csatlakozáshoz rohantunk, aztán minden megálló buszt megkérdeztünk, hogy megy-e Santa Isabel do Rio Preto-ba, de a választ sosem értettük. Már kezdtük azt hinni, hogy kész, elment az utolsó busz, ott ragadtunk estére Volta Redondában. Aztán a buszmegállóban álló emberek egymással beszél

Persze rémesen el vagyok maradva az írással, várható volt. Így utólag meg nehéz röviden összefoglalni, megragadni a lényeget. Azért megpróbálom. Rió szép. És izgalmas. A növények és a hegyek miatt szép és az emberek miatt izgalmas. A karnevál előtt egy héttel érkeztünk, hétvége felé már lehetett érezni, hogy valami nagy készülődik. Mindenfelé aligruhában mászkáló kifestett vidám emberek özönlöttek az utcákon szombaton. De ne szaladjunk annyira előre, nézzük először a hét elejét.  A nagyon sós ebéd után sétálni mentünk és rögtön láttunk egy kolibrit az utcán. Értitek, csak úgy az utcán. Örömteli sikongatás közepette mutattam B-nek, egy biciklis férfi jót mosolygott rajtam. Hasonló szépségekkel folytatódott ott tartózkodásunk. Az eső, zaj és forgalom ellenére is rögtön megéreztük Rió varázsát.  Az orchideák az utcán, amelyek csak úgy lógnak a fákon, a millió érdekes élettel teli zöld fa, páfrány és ismeretlen gyümölcs, mindenhol ismeretlen színes madarak, melyek ezer hangon énekelnek, a

Viccesen indult az utazás. Kimentünk vasárnap a reptérre, ahol kiderült, hogy hétfőre szól a jegyünk... Jellemző ránk, elismerem. Szüleim örültek, hogy kaptak még egy délutánt velünk. Hétfőn délután fél ötkor szálltunk fel Budapestről, aztán lisszaboni átszállással kedden reggel fél 6 körül értünk Rio de Janeiro-ba. Négy órával vagyunk korábban Magyarországhoz képest.  ZG szokása szerint csodásan viselkedett, aludt és játszott a gépeken és a lisszaboni repülőtéren is. Amúgy nem tökéletes az éjszakai alvása, de a 9 órás repülőúton tök jól aludt az ölünkben, ébredt ugyan, de kis mocorgás után gyorsan vissza tudott aludni. Lisszabonban hasított belém a felismerés, hogy tejóég, elhagyjuk a jól megszokott Európát. Bevallom, nem kicsit  szállt inamba a bátorságom. De azért lassan összeszedem magam, nem hagyom, hogy a félelmeim legyőzzenek.  Érkezés után a riói reptéren sokáig bolyongtunk, mire megtaláltuk az oltóközpontot ZG oltása miatt. Nyitás után kiderült, hogy itt nem oltanak, hanem csa

Babás téma következik, szólok előre. Csütörtökön elmentünk a Magyarindába hordozási tanácsadásra. Nagyon profi időpontfoglalási lehetőség van a weboldalukon, és a tanácsadás ára levásárolható. Korábbi ismereteim alapján a Magyarinda egy megbízható, minőségi magyar márka, ami kifejezetten a csatos hordozókra szakosodott. Újszülött kora óta hordozzuk ZG-t, nincs is saját babakocsija, mindenhová hurcival járunk (vagy autóval). Rugalmas kendővel kezdtük, 4 hónapos kora körül váltottunk szövött kendőre, majd egy Ergobaby csatosra. Elégedettek vagyunk az Ergobaby-vel, de gondoltam nézzük meg, milyen lehetőségek vannak még, ha ezt kinövi ZG. Óriási pacsi Nyéki-Fazekas Katának, a Magyarinda tulajdonosának, amiért először a terpeszbővítőt ajánlotta ennek a problémának a kiküszöbölésére. Nagyon tetszett, hogy nem próbált meg rábeszélni egy új hordozóra, hanem segített inkább az Ergobaby-t beállítani, optimálisabban használni. Persze azért rákérdeztem, mi a különbség egy Ergobaby és egy Magyarind

Felszálltunk. A nulladik állomás Budapest, nagypapám 90. születésnapját megyünk megünnepelni.  ZG szokásához híven alszik az ölemben a repülőn, amivel Isztambul felé tartunk. Isztambulban fog sárgaláz elleni oltást kapni, reméljük, a második repülőutat is jól bírja majd. Nem volt könnyű az utolsó pár nap. Pakolás, utolsó cuccok beszerzése, mit vigyünk, mi maradjon, mi legyen a lakással, mindenki akart még gyorsan találkozni velünk... Ki akartuk adni a lakást Airbnb-nek, míg nem vagyunk, de nem találtunk sajnos embert, aki vállalná a takarítást meg a kulcsátadást. Mondjuk így legalább megúsztuk az utolsó nagytakarítást.  Persze megkaptuk milliószor hogy bolondok vagyunk, nem szabadna egy 10 hónapos babával ilyen messzire utazni, hagyjuk inkább őt otthon, ha már nekünk mehetnékünk van. Hamarosan kiderül, mennyire vagyunk őrültek... .................................... We have departed. Our stop 0 is Budapest, where we are going to celebrate the 90th birthday of my granddad. ZG is sleepin