Minden rendben ám - Colonia del Sacramento (Uruguay)

Nem azért nem írok, mert nincs miről. Hanem mert lusta vagyok. És mert lefoglal az offline életem. És mert annyira nagy feladatnak tűnik a fordítás. Na de már annyian kérték, hogy írjak végre, hát tessék.

Március eleje óta Uruguay-ban vagyunk. Majd egyszer megírom a buenos aires-i történetet is, már amennyire még emlékszem belőle..

Buenos Aires-ből komppal jöttünk át Colonia del Sacramento-ba egy szombat délelőtt. Szállásunk még nem volt, de érkezéskor a kompállomáson ülve a neten találtunk egy kényelmes Airbnbn-t, amit gyorsan le is foglaltunk. Persze az ultra last minute foglalás miatt elég kalandos volt a szállás elfoglalása, hiszen a tulajdonos nem értesült a jövetelünkről időben, de cserébe egy óriási szobát kaptunk egy tágas, kényelmes, viszonylag csendes és világos gyarmati stílusú házban. Pont jó volt két napra. 

Gyorsan lepakoltunk és irány a strand. Rio de Plata. Hát, nem pont erre számítottunk. De ZG nagyon élvezte. Mi meg álltunk mellette a bokáig érő iszapos vízben, míg ő pancsolt és vigyorgott. Hosszú séta után sem mélyült a víz, így inkább feladtuk és elmentünk kaját keresni. Ami persze nem volt könnyű, mert túl korán volt. Ugyanis Uruguay-ban 5-6 körül uzsonnáznak az emberek, és vacsora csak 9 körül van. Azért végül sikerült találnunk egy éttermet, ahol májat akartam rendelni ZG-nek, de benéztem, és sült vesét rendeltem. Mivel neki túl kemény volt, életemben először ettem vesét. Hát nem lett a kedvencem, de becsületesen eltüntettem, ha már ilyen kelekótya voltam. Egyébként van egy érdekes pénzügyi dolog Uruguay-ban. Külföldi bankkártyás fizetés esetén olcsóbb az étteremben az étel, mint ha készpénzben fizetnél, mert az állam kifizeti az étteremnek helyetted az áfát. Ezen kívül egyébként nagyon drága ország, tényleg durva árak vannak, drágább, mint Anglia. 

Sacramento-ban két napot töltöttünk. Ezalatt bejártuk a csendes, álmos kisváros hangulatos macskaköves történelmi városnegyedét, élveztük a nyári esőt, megcsodáltuk a platánfákat és az úton útfélen termosszal mászkáló és mate teát ivó helyieket, ettünk végre finom reggelit, amit B csinált. Felüdülés volt a sok borzasztóan cukros hotel reggeli után. Furcsa volt, hogy mennyire nincs tömeg sehol. Persze szezon után voltunk már, de így is. Élveztük a nyugodt légkört. 

Hétfőn pedig tovább indultunk a következő önkéntes helyükre.