Abaitinga (Brazil)

Le vagyok maradva, mint a borravaló. Eredetileg azt terveztem, hogy lefordítom B előző bejegyzését, de túl hosszút írt. Úgyhogy inkább igyekszem röviden összefoglalni az abaitingai eseményeket a saját szavaimmal.

A második önkéntes helyünk Abaitingában, Sao Miguel Arcanjotól 30 kilométerre egy háromfős családnál volt, ide február 24-én érkeztünk. A fiatal vegetáriánus házaspár és majdnem három éves kisfiuk egy óriási házban élnek 3 kutyával, 4 macskával, 2 tyúkkal és egy öszvérrel.

Kommunikációs és logisztikai nehézségek miatt majdnem nem mentünk ehhez a családhoz, de érkezésünkkor rögtön tudtuk, hogy nagy hibát követtünk volna el, ha ezt kihagyjuk. A szállásunk egy nagy falusi ház volt, konyha és étkező, fürdőszoba, 2 hálószoba és egy előtér, mind csak a miénk. A hálószobában külön félig nyitott babaöböl szerű rácsos kiságy volt bekészítve Zalánnak horgolt játékokkal és kis takaróval. Végre én is elfértem a fiúk mellett az ágyon! Az étkezések és a napi programok a másik házban voltak, ahol a család lakott. Itt óriási egész falat betöltő panoráma ablakos kilátás nyílt a kertekre és a környező vidékre.

Annyira érdekes, már a második házat láttuk Brazíliában, ahol nem ér össze a fal a tetővel, hanem marad egy rés, ahol befúj a szél. Az időjárással nem volt szerencsénk, nagyon változó és szeszélyes volt, néha egészen hűvös is (a ruhák 3-4 nap alatt sem tudtak igazán megszáradni), de ez sem tudta elrontani a családtól kapott melegséget, érdeklődést, barátságos légkört.

A zöldséges kert tisztítása és művelésre való előkészítése volt a fő önkéntes feladatunk. Nagyon sok nádat és gazt pusztítottunk el, főleg B, én csak kicsit segítettem. Emellett napi háromszor együtt/felváltva főztünk, tűzifát gyűjtöttünk, új recepteket tanultunk, kovászos kenyeret sütöttünk, mosogattunk, beszélgettünk. ZG tovább barátkozott a macskákkal, az egyiknek a farkát is meghúzta, és ebben a faluban tanult meg mászni és ülni is. Csodás volt látni, ahogy egyik napról a másikra ügyesedik. Nagyon finom vegetáriánus ételeket ettünk, és minden étkezést egy kedves imával kezdtünk. Egymás kezét körben fogva: Bom apetiti para todos nos!-t mondtunk, vagyis jó étvágyat mindannyiunknak. Egyedül Y féltékenysége okozott némi nehézséget, de ez életkori sajátosság.

Hétvégén a 8 kilométerre lévő Carlos Botelho Nemzeti Park mellett lévő kempingbe vitt minket a család, ahol egy éjszakát előre felállított matracos sátrakban aludtunk. Nagyon élveztem, hogy fel tudok állni a sátorban, és ZG-nek is tetszett élete első sátrazása. Csodaszép növényzet, smaragdzöld és türkizkék madarak, kolibrik, broméliák és egy csörgedező patak vettek körül minket. Hihetetlen élmény volt, csak mi hatan a természet mélyén. B még ormányos medvéket is látott, én sajnos arról lemaradtam, pont felvett minket (nőket gyerekekkel és cuccokkal) egy autó stoppolás közben, és csak a fiúk sétáltak tovább.

6 napot töltöttünk együtt a családdal, de úgy váltunk el, hogy új barátokra leltünk és Törökországban mindenképp szeretettel várjuk őket, ha belevágnak a tervezett utazásba nyáron.

Internetezési lehetőségeink korlátozottak voltak, csak a közeli benzinkúton volt kapcsolat. Viszont még nem volt leszervezve a következő önkéntes helyünk. Így B egyik reggel felkelt, elment a benzinkútra, és kiötlötte a következő lépést. Úgy döntöttünk, elhalasztjuk most az Iguazú vízesést. Helyette Buenos Airesbe repülünk, és majd az argentín oldalról megyünk a vízeséshez. B talált egy viszonylag olcsó repjegyet, így aztán szomorúan búcsút vettünk a családtól és március 2-án reggel útnak indultunk vissza Sao Paulo felé, mert onnan repültünk Argentínába. Végre spanyol nyelvterület felé indultunk.

............

Of course I fell so much behind in writing. Originally I was planning to translate B's previous post, but it's too long. So instead of that I'm going to summarise the events of Abaitinga with my words.

Our second volunteering place was in Abaitinga, 30 kilometers from Sao Miguel Arcanjo with a family of three. We arrived here on 24th of February. The young vegetarian couple and their almost 3 year old son lives in a big house with 3 dogs, 4 cats, 2 chicken and a mule.

Due to communication problems and logistical difficulties we had almost decided not to go to this family but as soon as we arrived we knew that it would have been a big mistake. Our accomodation was a big village-styled house with big kitchen, big rooms, bathroom, all for us. In the bedroom we had a separate bed for ZG next to mine where he had handmade crocheted toys and a baby blanket prepared. Finally there was a chance that I will have some space to sleep next to the boys! The meals and the daily activities were in the other house where the family lived. Here there were huge panoramic windows with a view to the gardens and fields nearby.

It's interesting, this was the second time in Brazil that we saw a house where the walls and the roof don't meet. There is a gap between them and it lets the wind in. We weren't lucky here with the weather, it was changing a lot, sometimes it was cool and rainy and windy. Our clothes took 3-4 days to dry. But even this weather could not overshadow the warm and friendly environment which we experienced with the family.

Our main volunteer responsibility was the cleaning of the vegetable garden and preparing space for new beds. Besides this we cooked together, collected wood, learnt new recipes, learned to make sourdough bread, cleaned the table after meals and washed the dishes and had nice conversations. ZG continued to make friendship with the cats and learnt that the tails of them should not be pulled. He learnt to crawl and sit by himself in this village too. It was incredible to see how he is getting more confident and skilled every day. We had very delicious vegetarian meals together and we always started the meals with a small pray holding each other's hand saying "Bom apetiti para todos nos" which means "Let us all have a good appetite". The only small issue was the jealousy of Y, but that is normal for his age.

On the weekend the family brought us to the camping near the Carlos Botelho National Park which was about 8 kilometres from their house. Here we slept one night in a tent which was prepared for us with a really comfortable mat. Also it was great that I could comfortably stand up in the tent. And ZG liked his first tent experience too. In the camping we were surrounded by incredibly beautiful plants, turquoise and green birds, hummingbirds, bromelias and the sound of the river which ran next to us. It was breathtaking. Only the six of us in the heart of the nature. B could even see coatis. Unfortunately I missed them because a car stopped to pick us up (women and children with the bags) when we were hitchhiking back to the house from the camping and only the boys were walking through the park and could see them.

We spent 6 days with this lovely family, but we departed with the feeling that we found new friends and we definitely would like to see them in Turkey if they make their plan true and come to Europe.

Our internet access was a bit problematic, we only had access at the gas station nearby. And we hadn't arranged our next volunteering place yet. So one morning B woke up and checked the possibilities. We decided to skip Iguazú waterfalls for now. Instead we decided to fly to Buenos Aires and visit the waterfalls from the Argentinian side. B found a good flight ticket, so on 2nd of March morning we sadly departed from the family and catched the bus to Sao Paulo from where our flight departed to Buenos Aires. Finally we were heading to Spanish speaking countries.